A motorkerékpárok megfelelő működésének egyik legfontosabb feltétele, hogy a hengerek azonos vákuumértéket produkáljanak az alapjárati és részterhelési tartományban. Ennek beállítása, azaz a karburátor-szinkronizálás, pontos mérőeszközt és a mérés karakterisztikájának ismeretét igényli.

A vákuum mérésére két fő műszertechnológia terjedt el:

• az analóg, órás (mechanikus) vákuummérők, illetve

• a digitális vagy elektronikus vákuum- és szinkronteszterek.

Mindkettő alkalmas a feladatra, ám más műszerelven, más jellegű visszajelzéssel dolgoznak, és a kapott információ értelmezése is különböző.

1. Az analóg vákuummérő műszaki alapjai:

Az analóg vákuummérők – például az általam használt folyadékcsillapítású, EN 837-1 szabvány szerinti ipari vákuummérők – Bourdon-csöves elven működnek.
A vákuum hatására a hajlított cső belsejében nyomáskülönbség keletkezik, amely a cső alakváltozását okozza. A mechanikus áttétel ezt mutató elmozdulásává alakítja.

A folyadékcsillapítás lényege, hogy a mérőszerkezet mozgását viszkózus közeg (olajkamra) fékezi, ezáltal a pulzáló vákuumértékek – amelyek a többhengeres motor szívási ütemeiből adódnak – stabilizált, jól leolvasható formában jelennek meg.

Az EN 837-1 szabvány a nyomásmérő műszerek tervezésének, biztonságának és pontossági osztályainak európai alapnormája.
Az ebbe a kategóriába tartozó műszerek jellemzően:

• ±1,0…1,6% pontossági osztályúak,

• ipari környezetben is stabilan működnek,

• hőmérséklet-kompenzált skálázásúak,

• és hosszú távon, kalibrálva is jól tarthatóak.

Ezek a paraméterek bőven elegendő pontosságot biztosítanak a karburátor-szinkronizálás során, ahol a cél nem abszolút nyomásértékek meghatározása, hanem a hengerek közötti nyomáskiegyenlítés.

2. A karburátor-szinkron gyakorlati méréstechnikája:

A karburátor-szinkron során a motor vákuumeloszlását hengerenként mérjük, jellemzően a szívócsonkon keresztül.
A motor minden egyes hengerében a vákuum pulzál a szívószelep nyitása és zárása miatt, ezért az érték folyamatosan változik.
A folyadékcsillapított analóg műszer előnye, hogy a gyors vákuumváltozásokat nem teljesen átlagolja, hanem csillapítva, de folyamatosan jeleníti meg. Így a kijelzés egyenletesebb, mégis „élő” képet ad a motor dinamikájáról.

A szerelő szempontjából ez azt jelenti, hogy a műszer „élő” viselkedése közvetlenül visszajelzi a motor dinamikáját: a tű vibrálása, a lüktetés frekvenciája és amplitúdója mind értelmezhető információ a motor működéséről (pl. szelepszivárgás, szívórendszeri eltérés, keverékaránybeli eltérés).
Ezeket a finom rezdüléseket egy digitális kijelző már nem adja vissza – ott az adat jellemzően időátlagolt, szűrt formában jelenik meg.

3. Elektronikus szinkronteszterek előnyei és korlátai:

Az elektronikus rendszerek általában félvezetős nyomásérzékelőkre (például piezorezisztív vagy kapacitív érzékelőkre) épülnek.
Ezek nagy előnye, hogy:

• nincs mechanikai kopás,

• könnyen adatloggolhatók,

• és egyes típusok hőmérséklet-kompenzált, nagy pontosságú szenzorokat használnak.

A digitális kijelző lehetővé teszi a tizedes pontosságú leolvasást, sőt néhány eszköz a hengerek közti különbséget automatikusan számolja. A digitális kijelzők nagy leolvasási felbontást adnak (tizedes pontosságú kijelzés), ami azonban nem feltétlenül jelent nagyobb mérési pontosságot – a valóságban a szenzorok pontossági osztálya sokszor hasonló az analóg műszerekéhez.
Ez laboratóriumi vagy oktatási környezetben kényelmes és látványos.

Viszont a valós idejű dinamikus jelenségek – például a karburátor pillangószelepének mikro-rezgései, a szívóimpulzus fázisai vagy a keverékképzés apró eltérései – digitálisan erősen szűrve jelennek meg.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az elektronikus műszer kiegyenlített, de kevésbé „élő” képet ad, így a beállítás érzékenysége csökkenhet.

4. A motor szívórendszerének sajátosságai:

A négyütemű motor szívóütemében a hengerenkénti vákuum nem csak a pillangószelep állásától függ, hanem a következő tényezőktől is:

• szelepidőzítés,

• kompresszió viszony,

• keverékképzés és porlasztási jellemzők,

• szívócsatorna geometria,

• motor hőmérséklete és fordulatszám

Mindezek együttesen alakítják a szívónyomás dinamikus görbéjét.
Ezt a görbét az analóg vákuummérő vizuálisan megjeleníti, míg a digitális műszer általában átlagolt értéket közöl.
Ebből adódik, hogy az analóg kijelzőn egy tapasztalt szerelő azonnal látja, ha egy henger „másképp lélegzik”, még akkor is, ha a nyomáskülönbség numerikusan alig tér el.

5. Összegzés

A folyadékcsillapítású, EN 837-1 minősítésű analóg vákuummérő nem elavult, hanem a mai napig precíz, ipari szintű mérőeszköz.
Az elektronikus szinkronteszter hasznos kiegészítő, de nem helyettesíti, hanem kiegészíti az analóg műszer által nyújtott valós idejű visszajelzést.

A karburátor-szinkronizálás eredménye nem a műszer típusán, hanem a mérési elv helyes megválasztásán és a szerelő szakmai tapasztalatán múlik.
A cél mindig az, hogy a motor egyenletesen, harmonikusan és szinkronban dolgozzon – ehhez pedig a megfelelő műszerhasználat és értelmezés a kulcs, nem a kijelző formája.